A Kursa-2 nevezetű kis erdei falut litván bevándorlók alapították, a Szovjetunió Rjazany-i régiójában, 1927-ben. A már meglévő vasúti nyomvonaltól nem messze húztak fel a litván favágók maguknak egy kis települést. Ez a település végül jelentős fejlődésnek indult és néhány év alatt majd 1000 főre duzzadt a lakossága. A faluba minden nap érkezett egy vonat meg a kitermelt fákat szállította el. A szép fejlődésnek az 1936-os száraz és szeles nyár vetett véget.
1936 augusztus 3-án egy vonat érkezett a településre, hogy a kitermelt fákat elszállítsa, azonban a falutól északra a nagy szárazság miatt tűz ütött ki. A vonat személyzete észlelve a veszélyt felajánlotta, hogy kimenekíti a nőket és gyermekeket a faluból, azonban a fakitermelő üzem vezetője ezt nem engedélyezte, csak akkor ha minden kitermelt fát már bepakoltak. A tűz vészesen közeledett, mire délután kettő órakor a falu északi részéből szörnyű ordítás tört ki, több száz ember sikított és kiabált egyszerre. Ekkor már nyilvánvalóvá vált, hogy a tűz elérte a falut. A vonat személyzete megtagadta a rakomány további berakodását, inkább a már berakodott szállítmányt is kidobálta, hogy minél több ember férjen be. A lángoló faluból gyalogosan lehetetlen volt kijutni, az erdő már lángolt a település körül. A vonat személyzete azonban nem várhatott tovább, így a már addig felszállt lakosokkal együtt elindult a faluból. Mire a közeli fahídhoz ért az már hatalmas lángokban állt. A mozdonyt már nem sikerült megállítani, a lángoló híddal együtt a mélybe zuhant. Senki sem élte túl a szerencsétlenséget. A faluból az emberek megpróbáltak gyalogszerrel kijutni, de ez senkinek nem sikerült. A több kilóméterrel arrébb fekvő településen, Tumában is hallották a lakosok sikolyait. Senki nem tudott rajtuk segíteni.
A tűz enyhülése után tudtak csak bemenni a faluba, ahol a mentőcsapatokat szörnyű látvány fogadta. A házak szinte földig égtek, mindenfelé elszenesedett holttesteket láttak. A lakosok közül csak 20 fő élte túl, ők a közeli tóba menekültek a tűz elől és itt vészelték át a tűzvészt. A tragédiát túlélő mintegy 20 ember szerint az áldozatok száma minimum 1200 főre tehető. A tragédia után a bolsevik párt egy vizsgálóbizottságot küldött ki az ügy felderítésére, melynek az eredménye az lett, hogy gondatlansággal vádolták a fakitermelő üzem vezetőjét. A hivatalos álláspont szerint 313 halott és 75 égési sérült volt a tűzvészben. Az áldozatokat tömegsírba temették a falutól nem messze.
A települést újranépesítették a második világháború után, azonban egyes visszaemlékezések szerint a faluban éjszakánként hallották a több éve elhunyt áldozatok sikolyait, így szépen lassan elhagyták a falut az új lakosok is. A vasúti vonalat felszedték, a házakat pedig magukra hagyták. Mára már csak néhány vasúti kocsi, a vasútállomás épülete, a tömegsír és néhány tucat faház maradt meg.
Érdekesség: Az esetről semmilyen hivatalos papír nincsen az orosz levéltárakban. A falu mintha nem is létezett volna sosem. A túlélők azonban a Szovjetunió összeomlása után elmondták a falu szörnyű történetét és meg is mutatták a helyszínt az érdeklődőknek.
Ha szeretnél még több szellemvárosról olvasni: Alikel a szovjet vadászpilóták elhagyott szellemvárosa, vagy az amerikai kontinensen az USA első és majdnem 300 éves elhagyatott hadihajógyárának romjai, amely a híres Philadelphia-kísérletnek a helyszíne is volt, vagy egy ötcsillagos elhagyatott luxushotel Szentpétervár belvárosában.
Források:
news.myseldon.com
terraoko.com
englishrussia.com
russiatrek.com