Apapelgino egy nagy város volt Csukcsföldön, amely a közeli Pevek repülőtér kiszolgálására jött létre 1939-ben, az északi sarkkörön túl. A repülőtér az Aeroflot, a legnagyobb és egyetlen szovjet légitársaság tulajdona volt. A szovjet korszakban jelentős fejlesztéseket hajtottak végre a településen, mivel 1950-től a szovjet légierő egyik fontos támaszpontjává vált. (Az Egyesült Államokhoz legközelebb eső repülőtér volt). A katonai repülőteret az 1959-es évben fejlesztették, autóúton összekötötték Pevekkel, így a tenger felé is megnyílt az út. A város egyre csak nőtt, iskolák épültek, több mozi, könyvtár, büfé, és lakóépület jött létre. A városban volt, hogy majd 4.000 ember élt. A rendszerváltás azonban a városnak csak hanyatlást hozott, ugyanis a katonaság elhelyezésével a városban lakóknak megszűnt a munkahelyük, egyre többen hagyták el a várost. Míg végül a hivatalos szervek elkezdték áttelepíteni a lakókat a közeli Pevekbe. Ezt többen megtagadták és egészen 2001-ig éltek a városban amikor kikapcsoltak minden közművet. Többé nem volt áramszolgáltatás, fűtés, de még víz sem. Ezért az itt maradtak végül 2002-ben úgy döntöttek, mégis engednek a szerveknek és áttelepülnek egy másik városba. A Pevek repülőteret még mind a mai napig használják és egy nagyon fontos csomópontja az orosz légiközlekedésnek.
Érdekesség, hogy az iskola épület építésekor egy mérnöknek hirtelen ötlete támadt, hogy végezzenek sugárzásmérést a félkész épületben. Az eredmény megdöbbentő volt, ugyanis az iskola erősen radioaktív volt. A mérnök utánajárt az ügynek és kiderült, hogy az épülethez szükséges homokot egy közeli lerakóból hozták, ami azonban egy radioaktív hulladéklerakótól nem messze volt. Az iskola építését azonnal abbahagyták, bejáratait bedeszkázták.
Ha szeretnél még látni elhagyott helyeket akkor nézd meg a világ legmagasabb elhagyott épületét, vagy a szovjet hóhér Lavrentyij Berija elhagyott dácsáját, vagy az amerikai kontinensen, Alabama első fővárosának romjait.
Források:
zhzhitel.livejournal.com
englishrussia.com
russiabeyond.com
sergeydolya.livejournal.com
