Iultin, egy elhagyott bányaváros Oroszország észak-keleti részén, Csukcsföldön, a Bering-tenger közelében.
Az év legnagyobb részében maga a város hó alatt van, így még félelmetesebbé válnak a romos házak, melyeknek ilyenkor csak a teteje látható. A nyári legmelegebb időszakban is csak átlag +14-15 fok van ezen a területen, a téli minimum pedig akár -45-50 fokot is elérheti. A város, a mellette elterülő Iultin-hegyről kapta a nevét,(állítólag "hosszú jégcsapot" jelent) amely gyomrában volfrám, molibdén és ón fontos lelőhelyeit fedezték fel a szovjet érában, pontosabban az 1937-es évben. Mint kiemelten fontos nyersanyag lelőhelyet, azonnal elkezdték kiépíteni, várost húztak fel mellette és egy több mint 200 km-es aszfaltozott utat építettek, amely összekötötte a regionális fővárossal. Az első években még csak 73 lakója volt, akiknek sátrakban és gyorsan összetákolt fabódékban kellett átvészelniük a kegyetlen hidegeket. 1946-ban már tarthatatlan volt az úton való szállítás, így egy hadifoglyokból (a hadifoglyok között volt magyar is) és politikai foglyokból álló csoportot tettek partra a Kresta-öbölben, hogy építsenek fel egy kikötőt, amelyen keresztül az ércek elszállítása könnyebben megoldhatóvá válik. Miután felépült a város és a kikötő, több ezer munkás élt itt, egészen az 1990-es évekig, amikor is a hegyben található érclelőhelyek kezdtek kimerülni. A rendszerváltás utáni időszakban egyre jobban kezdett elhanyagolttá válni és az ott élő emberek szépen lassan elköltöztek. Egészen 1995 májusáig működött itt az utolsó bánya, ekkor azonban végleg bezárták és a helyi önkormányzat még ugyanezen év júniusában elkezdte kitelepíteni az ittlakókat, hogy a szeptemberi havazások előtt végezzenek a költöztetésükkel. A város kitelepítése gyors ütemben folyt, azonban voltak olyanok, akik ellenálltak a kitelepítésnek és nem akarták az otthonukat elhagyni. 1996-ban mivel az önkormányzat úgy ítélte meg, hogy megtettek minden tőlük telhetőt, az összes közüzemi szolgáltatást leállították (víz, gáz, villany). Egyes jelentések szerint ekkor még voltak lakói a városnak. Az innen származó tárgyakat, tehergépjárműveket, buszokat és egyéb felszereléseket a közeli Egvekinot városába szállították.
A népesség alakulása a kezdetektől 2002-ig:
1937 - 73 fő
1946 - ? fő
1959 - 2513 fő
1970 - 4033 fő
1979 - 4115 fő
1989 - 5301 fő
1995 - ? fő
2002 - 0 fő
Érdekességek:
Az ércek elszállítását a betonút megépülése előtt traktorkonvojokkal oldották meg, ez azonban a nagyrészt kegyetlen időjárási körülmények között ment végbe.
Az ércek elszállítását kisegítő kikötő a mai napig üzemel és a mellette levő várost, Egvekinot-ot, egy 2010-es népszámlálás szerint 2700-an lakják.
Amennyiben tetszett az írás és szeretnél még más elhagyott szovjet helyszínekről olvasni tekintsd meg a szovjet vadászpilóták elhagyott városát, vagy egy elhagyott uránércbányát.
Források:
englishrussia.com
weirdrussia.com
swalker.ru
mysticiencia.blogspot.com
theculturetrip.com
rbth.com (Russia Beyond)
mural.maynoothuniversity.ie
Settlers on the Edge (Könyv)
Tectonic Evolution of the Bering Shelf - Chukchi Sea (Könyv)
The Chuchks and Syberian Yupiks of the Russian Far East (Könyv)
